TORNYOT RAKTAM...

K�nn a j�gfog� t�l-s�rk�ny havat pr�szk�lt, z�zmar�t sz�rt.
B�mb�lve j�rt a b�kkerd�n; a h�zak k�zt vadul t�ncolt.
Benn duruzsolt a kemence. Halk besz�d k�zt ors� pergett.
Ap� a pucikpadon �lt, sz�raz t�r�kb�z�t fejtett.
Mintha-mintha most is l�tn�m sz�les v�ll�t, kurta nyak�t,
nagy, bozontos szem�ld�k�t, �les szem�t, kem�ny arc�t.
Lelke, mik�nt az �serd�, melyben nem j�rt ember l�ba,
csod�latos �svil�g volt, babon�k, mes�k vil�ga.
A mez� volt iskol�ja. A term�szet a mestere.
K�nyve a nagy csillagos �g, aranyos bet�kkel tele.
Ott �ltem a l�bain�l, mes�t mondott, azt hallgattam.
Egy-egy csusz�t fel�m dobott, amib�l �n tornyot raktam.
N�tt a torony a csusz�kb�l, keresztbe tett boron�san,
�s ahogy n�tt, b�szkes�gem kezdett nem f�rni a h�zban.
M�r a mes�t sem hallgattam, �p�tettem k�bult l�zban.
- M�r a h�z volt a toronyban �s nem a torony a h�zban.
Ap� figyelt. Munk�m k�zben n�zte, hogy rakom a tornyot,
majd egy csusz�t hozz�m dobott, �s a tornyom �sszeomlott.
Csuszatornyom omlad�k�n rettenetes d�h�s lettem.
Meg akartam �lni ap�t, de csak lassan s�rni kezdtem.
B�szkes�gem ott hevert a csusz�k alatt �sszet�rve.
Megdermedten v�rtam, hogy most: b�r a vil�g �sszed�lne!
Nagyap�m az �l�be vett, megcs�kolta homlokomat.
"Hadd el, ne s�rj, kisunok�m, ne b�nd a csuszatornyodat.
Telhetetlen v�gyaidb�l �p�tsz te m�g nagyobbat is,
�s a sors egy legyint�ssel �gy led�nti azokat is.
Mint Ap��: �p�t�ssel telik el az eg�sz �let,
de hogy tornyod betet�zd, azt te soha el nem �red.
Nem, mert b�r az �gig �rjen: v�gyaink m�g feljebb h�gnak,
s tet�tlen tornyokb�l hullunk �l�be a zord hal�lnak.
L�tod, a csusz�k megvannak: �jra lehet megint rakni.
Amit nem kezdhetsz el �jra, csak azt szabad megsiratni!"
- A t�z�n egy nyers fa�g s�rt. Az eszterh�n j�gcsap l�gott.
Ap� mes�lt, �n hallgattam, s �jra felraktam a tornyot.

(1942)